Hobby

Ez az amiért újra itt vagyok. A kislányom és a hobbym.

Mindig szerettem varrni, de valahogy soha nem jutott igazából időm rá. Mindig volt valami kifogás. De most ösztönzés van. Itt van egy igazi angyalka, aki ösztönöz engem, hogy végre csináljak is valamit.

Egyik nap véletlenül rátaláltam egy oldalra, egy nagyon szuper oldalra, ahol egy kreatív anyuka készít ezt-azt gyerekének és ekkor jött az ötlet, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Miért is vennénk drágábbnál drágább kész ajándékokat a gyerekünknek, amikor nincs szebb és jobb annál amit mi magunk készítünk és minden szeretetünket bele teszünk.

Így hát fogtam magam és elvonszoltam a Kreatív boltba:) Nagyon rég tudom, hogy van ez a kis "minden földi jóval" (a kreatív emberkék számára:)) felszerelt boltocska, de úgy igazából soha nem érdekelt. Most viszont nagyon örülök, mert az alapanyagokat a meglepiknek nagyjából itt szerzem be.

Kedvenc üzletem a "törpénél" a méterárus. ( Nem tudom miért hívják így??? Annyiszor jártam bent, de még az igazi nevét soha nem olvastam el,  mégis mindenki tudja melyikről van szó, ha törpést mondunk. Érdekes...:))

Az viszont nagy kár, hogy a mi kis szerény városkánkban a méterárú felhozatal enyhén szólva gyenge. Sajnos nincs nagy választék anyagokból. Vagyis pontosabban fogalmazva, olyan anyagból amire nekem lenne szükségem:) De ezt még orvosolhatjuk...Már rajta vagyok a keresésen:)

Azonban van egy jó kis méterárus üzlet a "lóval" szembe a sarkon is, (már nagyon rég óta ott van, de soha nem jártam bent sajnos... ) egyik este arra sétálva, gondoltam benézek és láss csodát... Szebbnél-szebb anyagok közül lehet válogatni, és aminek a legjobban örültem a karácsonyi minták, ilyent sehol nem találtam a városba, de itt legalább tíz féle van. Így meg van az újabb "lelőhelyem".

Nagy szükség lenne a legédibb meglepik elkészítéséhez plüss anyagra, főképp baby plüssre ( ez allítólag az az igazi pihi-puhi anyag), de ilyent még sehol nem találtam:(( Így egyenlőre marad a polár anyag...

Idő

Nagyon rég nem jártam erre...Eltelt már több, mint egy év és én eddig úgy éreztem, hogy csak sodródom az árral.

Megszületett Szemünkfénye Anita baba és nekem nem jutott időm semmire:) Persze, hiszen minden időm csak Neki jutott:) És igen, megérkezett az apucija szülinapján a legcsodálatosabb ajándékként.

Eddig "csak" teltek múltak a napok. Mindig egész napomat Anitámmal töltöttem és csodáltam. Olyan jó érzés nézni amikor alszik és olyan jó érzés arra ébredni, hogy megsimogatja arcom.:) Minden nap különleges amit vele töltök, minden nap meglep valami újjal, én meg csak ámulok-bámulok, hogy milyen hihetetlen ez az élet, hogy milyen hihetetlen, eddig még soha nem érzett érzelmeket vált ki belőlem ez a kis csöppség. Hogy amikor megszagolom a haját és érzem az illatát tudom, hogy az enyém, hogy egy olyan csodalatos, leírhatatlan  szeretetet érzek iránta, ami soha nem múlik el és legfőképp feltétel nélküli.  Sokszor annyira rám tör ez az érzés, hogy meg tudnám zabálni :) Amikor jön kéri a tejet és belebújik a mellembe és ott szaszog-maszog és amikor elalszik olyan békés. Ezt nem is lehet leírni, ezt át kell élni, meg kell élni az ilyen pillanatokat, mert ezek örökre belénk ívódnak és senki nem veheti el tőlünk.

Most viszont úgy érzem, hogy van időm. Megálltam ebben a rohanó világban. Van időm a kislányommal lenni, van időm magamra, van időm egyedül lenni és van időm varrni. Talán ez a karácsonyi hangulat hozta ki belőlem, vagy végre sikerült kialakítanom egy rutint vagy talán kicsit mindkettő, vagy ki tudja?:) Csak azt tudom, hogy minden nap valami új ötlettel ébredek.

Eldöntöttem, hogy varrok Anitámnak sok-sok játékot, egyenlőre. Aztán majd talán ruhát is. De azt majd meglátjuk. Szóval varrok.