Utolsó pár méter:)
Az ember lánya nem is gondolná mi is az igazi türelem. Amikor teherbe esik és megtudja az örömteli hírt, vár nyugodtan kilenc hónapon át, hisz nem tehet mást. A baba érdekében, hogy ép és egészséges legyen az a legjobb ha minél tovább bent marad biztonságban. Igen ám, de amikor eljön a 39. hét amikor elméletileg bármikor dönthet úgy, hogy megszületik, na akkor kezdődik az igazi türelemjáték.
Jön a nyűgösség, a nehéz pocak, az álmatlanság, a hiszti és végül a türelmetlenség. Egyik nap nagyon szeretnénk már a karunkban tartani kisbabánkat, máskor meg arra gondolunk, hogy biztosabb ha még bent marad, majd Ő tudja mikor áll készen a nagy találkozásra. Ez így mind szép és jó egy ideig. De aztán egyre közelebb a kiírt, megjósolt időpont, megérkeznek a jóslófájások és csak az jár a fejedben, hogy "talán ma", de eltelik a ma és marad újra a "talán ma".
Nem könnyű. És szerintem sokan így érzik. Az, hogy milyen a szülés, még nem tudom, most vagyunk a türelem szakasznál, itt vagyunk 39. hetesen és 4 naposan rengeteg, napról napra egyre erősebb és több jóslófájásokkal, de semmi tágulással.
Minden nap arra gondolok "talán ma" és eltelik a ma és újra meg újra. Már annyira görcsösen figyelek minden mozdulatára, minden érzésemre, hogy már csak arra eszmélek, amikor a férjem végre kimondja, hogy nagyon begörcsöltem és milyen igaza is van. A nagy igyekezetben nem is gondolok arra, hogy talán én nem engedem, hogy a kisbabánk nyugodtan a természet rendje és módja szerint szülessen, mert annyira görcsösen ragaszkodom, annyira görcsösen szeretném már a karomban tartani.
Így a mai nap eldöntöttem, hogy most a nyugi az az ami számít. Megpróbálom jóként, pozitív dologként megélni az utolsó napokat. Pihenek, relaxálok és biztatom az én kicsikémet.
De amikor megszületik biztos én is azt fogom mondani, hogy megérte minden perc, minden nap várakozás és a lényeg, hogy ép és egészséges kisbabát hozzak a világra.
"Talán holnap" az édesapja szülinapján:)
